A Szentháromság tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1735-ben eredetileg kápolnának épült. Az 1960-as évek közepén templommá bővítették, belsejét 1972-ben készített modern freskók díszítik.

Kultúrális örökségünk legrégibb emléke az avar dombra épített kis kápolna, és a mára hozzáépített nagyobb templom hajó. A kápolnát 1735-ben Bakó István pozsonyi püspök szentelte fel a Szentháromság tiszteletére. Ma is a Szentháromság a templom és a falu védőszentje, és a pünkösd utáni vasárnap, Szentháromság vasárnapja a templom búcsúja is. Az átépítés majd a II. vatikáni zsinat utáni kultikus reform következtében a hajdani kápolna belseje is átalakult. Jelenleg a meg maradt kápolna rész a templom szentélye. A régi oltárból csak a Szentháromság barokk képe maradt meg, a főoltár helyén pedig az áldozati asztal foglal helyet. Tőle oldalra, állványokon helyezkedik el a Tabernákulum, azaz a Szentségház.

1972-ben a templom belsőt érdekes, modernek is mondható freskóval díszítették. A kép alsó részén a művész hitvallása képpen a következő betűket tüntette föl: AMDG, ami latinul így hangzik: AD MAIOREM DEI GLORIAM, azaz ISTEN NAGYOBB DICSŐSÉGÉRE.

A templom hajójában, a bejárattól jobbra a Madonna, balra Jézus Szíve szobra látható. A falakat pedig mindkét oldalon a keresztút állomásai díszítik. Az előcsarnokban jobbról Szent József, balról Páduai Szent Antal szobrát láthatjuk, a falon pedig az ifjúság védőszentjeinek: Szent Alajosnak és Kosztka Szent Szaniszlónak a képét. Mindkét képolaj festmény, a jelzés szerint 1878-ban készítette egy von Leiberger nevű alkotó.

A templom főbejárata melletti falon az ELSŐ ÉS A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ HŐSI HALOTTAINAK a nevét olvashatjuk.