Mi történik, ha valaki már csak egy gép segítségével lélegezhet – de közben élete történetét mindennél fontosabbnak érzi elmondani? Mivé válik az emberi emlékezet egy kórházi ágyhoz láncolva, és hogyan hallgatja meg valaki más, aki szintén nem tud szabadulni a saját múltja elől? Egy ápoló, egy fiatal férfi. A rutinja pontos, a mozdulatai precízek, de valami mégis megmozdul benne, amikor Aszalós Ferenc, a vastüdőbe zárt idős beteg egy váratlan kéréssel fordul hozzá. Egy magnót kér – nem zenét hallgatni, hanem vallani. Rögzíteni valamit, amit eddig nem lehetett kimondani. Egy múltat? Egy bűnt? Egy sorsot? Lente Bálint, az ápoló unokaöccse már csak a kazettákat találja meg az elhagyatott tüdőszanatórium épületében évtizedekkel később. Azonban ő úgy dönt, nemcsak hallgatója lesz a történetnek. Nyomozni kezd, megpróbálja feltárni az elfojtott traumák rendszerét, a bűntudat, a felelősség, a hallgatás és beszéd közti bonyolult viszonyokat. Az előadás a Budapest Bábszínház és az Orlai Produkciós Iroda együttműködésében jött létre.