Érdekességek Dunaszerdahely városáról:

Letelepedés...

„A mai Dunaszerdahely alatti részt, vagyis az őskorban kialakult kavicsréteget a Duna és mellékvizei által összehordott homok- és televényrétegek borították be, ezáltal vált emberi megtelepedésre alkalmassá.“

Meglévő információk szerint, arra a következtetésre juthatunk, hogy az egykori Szerdahely épp a tőle délebbre húzódó lápos, mocsaras vidéknek volt az elkerülő útvonala – ennek okán kapaszkodhatott meg itt az ember már a bronzkortól, illetve jóval azelőttől fogva. A korai templom és a rövidesen fellendülő vásározás is nagy vonzást jelenthetett az itt letelepedett nemesi rétegnek - (Nemesszeg kialakulása)
A nomád törzsi elit megtartva életmódját (rideg állattartás, kézművesipar, ötvös- és fegyverkovácsolás...) főleg a későbbi nemesszegi részben koncentrálódik, de hozzájuk köthető valószínűleg a Tejed települések kialakulása is (a tejelő helyek).

Templomról...

Az államalapítás korában Szent István templomépítésre vonatkozó rendelete (minden tíz falu köteles egy templomot építeni) Szerdahelyre és a mellette/körülötte kialakult településekre (Nemesszeg, a későbbi Pókafölde, Tejedek, Abonyok, Udvarnokok, Éték stb.) is vonatkozott. Az akkoriban még valószínűleg fa templomot a terület legmagasabb pontján építették meg.

-A korai Árpád-korban rögzülhetett a vásártartás időpontja, azaz a szerda, amelyről Szerdahely a nevét kapta. Ezt is mutatja a város első írásos említése egy 1256-os oklevélben, ahol Syridahelként olvassuk a város nevét. Az oklevél a szerdahelyi elöljárót, Myrcket is megnevezi.

-Luxemburgi Zsigmond királynak a polgárságról kiadott törvényeivel (1405) megindul a városok renddé szerveződése. Szerdahely elnyerte az oppidum, azaz a mezőváros címet.

A 16–17. század

Ekkor már iskolával is találkozhatunk, a templom melletti katolikus iskola már bizonyosan létezik.

A nemesszegi nemesi réteg fokozatosan iparos polgársággá alakul, létrejönnek céheik is: vargák (1492), csizmadiák (1660), kalaposok (1666), kádárok (1680), de számos más mesterséget is találunk közöttük: gombkötők, mészárosok, fegyverkovácsok, szíjjártók, lakatosok, szabók, molnárok stb.

A 18. század

A század elején előbb szórványosan, később nagyobb számban megjelenik Szerdahelyen a zsidóság. Az ortodox hitközség elég korán kisebb templomot épít magának, amely nem messze állt a katolikus templomtól. A zsidó temetőt a kor szokásainak megfelelően nem lakott területen hozták létre, Sikabony mellett.

E században épül a ma Csallóközi Múzeumként szolgáló Sárga kastély és a század végére épül fel az újfalui Bacsák-féle Fehér kastély (ma posta áll a helyén).

A 19. század

Szerdahely egyes részei, de főleg a környező települések – Nemesszeg, Előtejed, Újfalu – lakóházai még nagyrészt vályogból épültek, jellemzően döngölt padlójú, nádfedeles házacskák voltak, kéményük többnyire vesszőből font, sárral tapasztott sövénykémény volt. A gyúlékony anyagú házak gyakorta ki voltak téve a tűz pusztító erejének

1854-ben az addigi Szerdahely, Újfalu, Nemesszeg és Előtejed községekből megalakul Duna-Szerdahely.

A 20. század (1945-ig)

A századfordulót az új községháza avatásával kezdik a városvezetők: a jelenlegi városháza helyén állt egykori épületet 1902-ben vásárolja meg Dunaszerdahely.
1903-ban bevezetik a telefont, nem sokkal utána téglajárda épül a főutcán. A század elején bevezetik a villanyvilágítást.

Jelentős regionális lapokat adnak ki itt (Csallóközi Lapok – 1901-től, Csallóköz – 1909-től, Csallóközi Hírlap – 1921-től).

A város 1920 után a Csehszlovák Köztársaság része lesz.
Kihirdetik a statáriumot, az állami és közhivatalok élére cseh hivatalnokok érkeznek. A megmaradó hivatalnokoknak állampolgári esküt kellett tenni.

1938 novemberének elején – az első bécsi döntés értelmében, miszerint Magyarország a trianoni békeszerződéssel elvett területeiből visszakapott mintegy 12 ezer km², döntően magyarok lakta területet – a cseh hivatalnokok és katonák elhagyják a várost,

1938-ban az új katolikus iskolában (ma Szent István-tér) megnyílik a város első gimnáziuma.

Dunaszerdahely történetének legmegrendítőbb napjai :

Korlátozó intézkedéseket is foganatosítanak, amely a helyi zsidóságot érintik: iparengedélyüket vonják vissza, valamint megtiltották alkalmazásukat állami közigazgatási és igazságügyi szerveknél és középiskolákban. Fokozatosan megfosztották őket polgári és emberi jogaiktól, méltóságuktól. Bezárják a helyi zsidó üzleteket és üzemeket. 1944-ben Szerdahelyen megjelennek a németek. A belvárosban, a zsidó nagytemplom környékén kialakított gettóba vonják össze a dunaszerdahelyi zsidóságot, majd júniusban koncentrációs táborokba deportálják a lakosság több mint felét alkotó, majdnem 3000 főnyi közösségét (hatvan tehervagonnal).

1945. március 31-én a német csapatok elhagyják a várost, amit április 1-jén a II. ukrán hadsereg előőrsei szállnak meg.

Az 1944-es év és a 2. világháborút követő kitelepítések döntő jelentőségű történései, pontosabban fogalmazva „törései” Dunaszerdahely újkori történetének.

1944-ben a város több ezer zsidó polgárát hurcolják el koncentrációs táborokba, ahonnan alig térnek vissza túlélők. A világégés utáni kitelepítésekben pedig Dunaszerdahely számos magyar értelmiségi családját toloncolják ki Magyarországra.

Forrás: https://dunstreda.sk/hu/varosunk-tortenelme (Nagy Attila helytörténész)