A különösen szép, hangulatos partú Kis-Duna – az egykori főág, a Csalló ősfolyó utódja – két partján található a dunaszerdahelyi járás utolsó faluja, Eperjes.

Történelem...

Eperjes eredetét illetően nagyon kevés adat áll rendelkezésünkre, nincs hiteles feljegyzés arról sem, honnan az elnevezés.

• A szájhagyomány szerint Mátyás király udvaroncai 1460 körül a folyó jobb partja mellett elterülő Biffari-erdőkben vadásztak, egy tisztáson megpihentek s a közeli településről a lányok friss eperrel kedveskedtek a vadászatban elfáradt vitézeknek. A királynak tett beszámolójukban a falut Eperes néven említették, mert hogy a határában sok eper termett. Állítólag innen ered a falu neve.

Érdekes adattal szolgál egy 1535. évi összeírás, melyet Fekete György jogász készített. Eszerint a településen 10 lakott, 6 elhagyott, gazdátlan és 3 zsellértelek szerepel, mely szerint a település eredetileg az Akói-gyep nevű dűlőn volt, tehát a csallóközi oldalon. Ha a Duna másik oldalán feküdt volna, nem szerepelne a felső-csallóközi települések között. A 6 elhagyott telek talán Szulejmán szultán 1532-es hadjáratával magyarázható, amikor hatalmas, 200 ezres hadával indult Bécs ostromára. Nem csodálkozhatunk azon, hogy a lakosság portáikat hátrahagyva menekült a Duna mentéről.

A 17. Században a Thurzó család birtoka helyezkedett el itt. Valószínűleg ettől az időtől kezdve kezdett a település a Kis-Duna bal partján is terjeszkedni, ugyanis az uraság kastélya a Duna bal partján elterülő szomszéd településen, Tallóson volt. Eperjes lakosságának nagy része zsellérként művelte az uraság földjeit, a jobbágyföldeken pedig földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak.

1730- ez idő tájt Eperjes leányegyházként Tallóshoz tartozott. Önálló plébánia csak 1825-ben létesült a faluban. A szabadságharc idején, 1849-ben a község határában kisebb ütközet zajlott le.

1877-ben iszonyú tűzvész pusztította el az egész falut, nagy részben elpusztult az 1750-ben felszentelt, római katolikus, kései barokk stílusú temploma is. A tűz martaléka lett a templom tetőzete, a zsindellyel fedett torony, valamint az orgona.

1730- az eperjesi gyerekek Tallósra jártak iskolába. A község ennek fejében kötelezte magát, hogy hozzájárul a tallósi iskola fenntartásához.1825 májusában nyílt meg a mai községháza helyén az egy tantermes római katolikus iskola, amely nek épülete szintén leégett az 1877-es tűzvészben. 3 évig bérelt házban folyt a tanítás, amikor is a régi helyén felépült a községi iskola. A lakosság növekedése miatt az iskolát bővíteni kellett, így 1896-ban a község megvette gróf Esterházy Mihálytól a templommal szemközti régi épületet, melyben addig a földesúr kiváltságaként kocsma és mészárszék működött, ezt alakították át 2 tantermes iskolává, valamint lakás is helyett kapott benne 2 tanító részére. 1900-tól 60 éven át tanultak itt a gyerekek, míg 1961ben fel nem épült az új alapiskola. A régi iskolaépületben iskolai és óvodai étkezde működött, majd egészségügyi központ lett, a mellékszárnyában pedig 2013-ig működött a posta.

• A település nagyobb része a Kis-Duna bal partján terül el a határa a folyó mindkét oldalára kiterjed, pár szórványtelepülés is található itt. A folyón az átkelést 1940-ig, a híd felépítéséig kompjárat biztosította. 1945 márciusában a visszavonuló németek a hidat felrobbantották; 1992-ibe, az új híd átadásáig, ideiglenes átkelő biztosította a Kis-Duna felett a forgalmat.

A Kis-Duna bal partján létesített gyermektábor nem csak gyermeküdültetés, hanem különböző tanfolyamok, előadások, vetélkedők, ünnepségek helyszíne is volt. Itt rendezték meg 1995-ben a „Jahodná-Pozsonyeperjes 95” elnevezésű nemzetközi képzőművészeti szimpóziumot, melyen 18 festőművész vett részt. Képeiket a dunaszerdahelyi Vermes villa kiállítótermében lehetett megtekinteni.

Manapság...

A képzőművészek nagyon szívesen keresik fel a Kis-Duna partján elterülő községet, hiszen az év minden szakában témával szolgál a néhol még érintetlen, hajdani szépségében pompázó természet. A pihenni vágyók, a természetet szeretők között is nagy ismertségnek örvend a táj. A folyó a horgászok, vízi sportok, a vízi turizmus kedvelőinek paradicsoma. A falu gazdag kulturális életének két legismertebb szegmense az énekkari találkozók és az eperfesztivál, amely események ismertek és közkedveltek a falu határain túl is.