Nádszeg község Nyugat-Szlovákiában, az Alföld középső részén található. A falu nyugati oldalán a Kis-Duna, míg északon és keleten a Fekete-víz folyik. A község történetét nagyban befolyásolták a közeli folyók, mocsarak, amelyek egyrészt védték és táplálták, másrészt gyakori árvizeket okoztak, és ezzel a lakosság életét veszélyeztették, nagy károkat okoztak. Közigazgatás felosztás szempontjából a község a Galánti járáshoz tartozik. Területe 2668,5 ha. Az 1991-es népszámlálás adatai szerint 3765 lakosa van, ebből 3588 magyar nemzetiségű, azaz a lakosság 95,6%-a. Vallási szempontból a lakosság túlnyomó többsége (96%) római katolikus. Az általunk ismert legrégebbi dokumentum, amely Nádszeg településével foglalkozik, 1608-ból való. Ebben az iratban Nagy Szegh néven szerepel.A Nádszeg elnevezés a 18.században jelenik meg. Bél Mátyás szerint a falu nevét a környéken igen nagy mennyiségben megtalálható nádról kaphatta. A falu a semptei uradalomhoz tartozott. Thurzó Szaniszló, a semptei uradalom ura 1608-ban megengedte a újonnan betelepült Nagyszegieknek és utódaiknak is, hogy szabadon használhassák a szántókat, erdőket, tavakat, réteket, amiért minden évben Szent Mihály ünnepén kellett fizetniük 160 aranyat. A nádszegiek 1608-ban kapott kiváltságai nagyon előnyösek voltak, és azt eredményezték, hogy a falu dinamikusabban fejlődött, mint a környékbeli falvak. Már 1634-ben 80 ház volt, és megközelítőleg 400 ember élt itt.

1636-tól a semptei uradalom ismét a királyé, 1642-től pedig az Eszterházy család lett a végleges birtokos. Abban az időben a nádszegiek kötelesek voltak fegyverrel megvédeni magát a semptei várat, és ez az álláspont a 17. században végig érvényes volt. A török ​​rohamok során a falu sokat szenvedett, sokan elmenekültek. A 17. században nemcsak a törökök, hanem Thököly Imre katonai alakulatai is feldúlták Nádszeget. II. Rákóczy Ferenc katonai akciói is hatással voltak a község további fejlődésére. Az 1715-ös adóösszeírás szerint 58-an éltek a községben, akik adókötelesek voltak. 1716-ban Esterházy Ferenc és a falu lakói szerződést kötöttek, amelyben hangsúlyozták, hogy Nádszeg szabad falu, és az emberek szabadok. Kötelezettségeik teljesítésére szabadon használhatták házaikat, földjeiket, sőt tulajdonukat eladhatták vagy fel is oszthatták. 1745-ben a királyi kamara sóraktárt létesített Kőse község egy részében, melynek tevékenysége a 19. század közepén megszűnt. A lakosok szarvasmarha tenyésztéssel, méhészettel, növénytermesztéssel, len- és kendertermesztéssel foglalkoztak.

1785-ben Nádszegnek 1796 lakosa volt, közülük öt szabad volt, a többiek a jobbágyok között szerepelnek. A falu élén a bíró és az esküdt állt. 1864-ben 1917 lakosa és 330 háza volt Nádszegnek. A lakók közül öten nagybirtokosokhoz tartoztak. Az általános krónika elsősorban a szövőipart említi, mint elterjedt iparágat a 19. száazdban. 1900-ban 2398 ember élt Nádszegen. Az ígéretes fejlődést az I. világháború katonai eseményei szakították meg. A háború szomorú eseményei nemcsak érzelmi, hanem gazdasági negatív hatással is voltak az állampolgárokra, és növelték a szegénységet. A két világháború közötti időszakban (1918-1938) a falu nagy fejlődésen ment keresztül. A falu arculatát nagyban befolyásolta a század elején épült katolikus templom és az 1930-as években épült iskolaépület. Az 1930-as évek második felében új, különálló posta épült, megszervezték a községi rendőrséget. 1927 óta rendszeres buszjárat közlekedik Nádszeg és Galánta között. A lakosok száma 15%-kal nőtt.

A második világháború nehéz évei egy kisebb anyagi veszteség mellett 158 ​​emberéletet követelt. A második világháború után a kassai kormányprogram meghirdetésével megváltozott a szlovákiai magyarság sorsa. Bezártak iskolákat, törölték a folyóiratokat, leállították a nyugdíjakat és bejelentették a vagyonelkobzást. 1946. november 19-én megkezdődött a lakosság deportálása Csehországba és Magyarországra. Ezzel egy időben megkezdődött a szlovákok betelepítése Magyarországról Szlovákiába. Az 1948. júniusi adatok szerint 118 magyarországi áttelepült lakos élt Nádszegen. 1948 februárja után, a kommunisták hatalomátvétele után a deportálásokat leállították, és megkezdődtek a tárgyalások a csehországi deportáltak visszatéréséről. Az első csoport 1949. február 15-én érkezett Csehországból. Összesen 24 család, 93 fő 1949. december 18-án nemzeti bizottságot alapított, szintén Nádszegen. Állami szervként 1990-ig irányította a község társadalmi, politikai és kulturális életét. 1949. május 2-án 63 taggal megalapították a JRD-t. 1989 novembere után a községek visszakapták az önkormányzatokat.

Jelenleg a községet egy 11 tagú önkormányzat irányítja. A község polgármesternője Kacz Éva, az alpolgármester pedig Borka Árpád. A települési önkormányzat fő programja a község infrastruktúrájának fejlesztése és a még meg nem valósult beruházások befejezése. Befejeződött a gázosítás, telekommunikációs és kommunikációs rendszerek, valamint szennyvíztisztító telep épült. A társadalmi-gazdasági változások lehetővé tették a magánvállalkozás fejlődését. A községben összesen 161 egyéni vállalkozó dolgozik az iparban, a kereskedelemben és a mezőgazdaságban.