Bősi vízierőmű
A bősi vízierőmű 1977 és 1992 között épült, elsősorban a terület árvíz elleni védelme, a hajózási feltételek javítása, az ivóvíz minőségének biztosítása és az áramtermelés érdekében. Ugyanakkor rekreációs és turisztikai szempontot is figyelembe vették.
Európa második leghosszabb folyóján, a Dunán található. A vízmű domináns eleme mindenképpen az őrtorony. Alsó részén van egy kilátó, amely tökéletes kilátást biztosít a látogatók számára. Jó időben távcsővel is el lehet látni a Kamzík TV-toronyig.
A vízlépcsőrendszer terveit először az 1950-es évek végén dolgozta ki a Mosonyi Emil professzor vezette társaság a BME-n. Ezután a terv többször változott, hol gazdasági, hol ökológiai, hidrobiológiai, hol környezetvédelmi, de legfőképp politikai megfontolások miatt.
A Bősi Vízerőmű Szlovákia legnagyobb vízerőműve, egymaga képes annyi áramot termelni, mint az összes többi szlovákiai vízerőmű együttvéve.Megépítése 1,3 milliárd eurónak megfelelő csehszlovák koronát emésztette fel. A bősi gát összesen 196 millió köbméter vizet duzzaszt fel, 275 méter hosszan húzódik, mélysége 20 méter. A bősi vízerőmű eredetileg a Bős-Nagymarosi Vízlépcső nevű projekt része lett volna.
Az érdeklődők a Duna és a közeli városok természeti szépségeit fedezhetik fel, például városnéző körutak során privát hajóval, akár Bősről - a kikötőből, akár Pozsonyból.
A kerékpárosok kedvelői kerékpáros kirándulást tehetnek a bősi vízierőmű körül. A kerékpáros körút körülbelül 100 km hosszú, és aszfaltos úton halad.
Jelenleg Offline`