Nyékvárkony (Vrakún) közepes nagyságú község, lakosainak száma 2500 fő. Csallóköz szívében terül el. Érdekes története és figyelemreméltó nevezetességei vannak. A mai község 1940-ben jött létre Várkony és Csallóköznyék egyesítésével. Mindkét községnek eltérő története van, ezért külön-külön kell ismertetni őket.

Csallóköznyék községről, mint a pozsonyi vár tulajdonáról, 1165-ben tesznek említést Nyeek néven. 1245-ben IV. Béla király a községet Moch fiának, Péternek ajándékozta. A Nyék család a nemesi levelét III. István királytól kapta, amit 1327-ben írt alá a pozsonyi káptalan. 1334-ben a Nyéki család tiltakozott az Omode család birtokba való beiktatása ellen. Valójában ez az Amadé család volt. A tiltakozásnak három év múlva helyt adtak. 1667-ben új tulajdonosokkal találkozunk, a Méhes és a Balogh családdal. 1719-től a Dobróczky és a Leszkovszky család birtokolja, de birtokrésszel rendelkezik még a Balogh család is. 1787-ben végre az Amadé család birtokába kerül a község, de Péterfapusztát ugyanabban az időben szerezte meg Zichy Károly gróf, tőle 1808-ban vette meg a Nyéki Németh János, a királyi helytartó tanácsosa, aki a Martinovics-féle összeesküvés résztvevőinek a bírósági tárgyalásán vált hírhedten ismertté, ahol vádlóként lépett fel. Elhagyatottan halt meg Péterfapusztán.

Az egykori önálló községet, Várkonyt egy csatorna választja el Nyéktől. Az első írásos feljegyzés Várkonyról 1015-ből származik. Ebből tudjuk meg, hogy a község egy öreg kun település volt. A XIII. század első felében Várkonyt a Güth-Keled nemzetségbeli Amadé család szerezte meg. Az Amadé család származásának folytonosságát egy bizonyos Lőrincztől kezdődően vezethetjük le egészen 1848-ig, aki II. Endre király szentföldi hadjáratában is részt vett. Várkonyt a XIII. század közepe táján Lőrincz fia, János kapta meg. A család a szomszédos Bőst csak 1264-ben szerezte meg, ahol a XV. században vízi várat épített. Ide aztán áthelyezték a család székhelyét, és ettől kezdve Várkony község jelentősége hanyatlott.

A nádorhelyettes, Lénárd a család számára 1628-ban örökölhető bárói rangot szerzett. Tádé (1724-1807) császári és királyi kamarás 1782-ben a saját és örökösei részére grófi címet szerzett, de a családnak ez az ága 1835-ben kihalt. Nemsokára, 1845-ben férfi ágon kihalt az Amadé család. Várkonyt és Csallóköznyéket megszerezte a Schmertzing család, amely az Amadé család senci kastélyában lakott. Ez a család a XIX. és a XX. század fordulóján eladta Várkonyt és a körülötte lévő birtokokat az ikvai Pfeifer Mátyásnak, ő viszont Belkó Józsefnek adta el 1935-ben. A XX. század első felében a Nyírsi és a Végh családnak voltak itt nagyobb birtokai.

Nagyon szép a környező természet. A zömmel erdőtlenített határt a fiatalabb harmadkori kőzetek és a gútai típusú homok alakzatok alkotják, amelyeken dunai üledékek találhatók. A helyenkénti mocsarakat, kanálisokkal víztelenítik. A határban rónasági és mocsaras föld van, ahol tőzegtelep is található.

A község központjában a 458-as házszám alatt található a XIX. század közepéről származó a területre tipikus parasztház.. A házat vályogból építették, és szalmatetővel fedték be. A három helyiséges házban az egyszerű nép lakáskultúrájáról egy kis honismereti kiállítás tekinthető meg. A ház előtt gémeskút áll.

A község déli részén található az 1910 körüli időkből származó régi ipari szeszfőzde. Ezt még Pfeifer Mátyás építtette, de 1935-ben Belkó József tulajdonába ment át. Az államosítás után az épületeket a Bősi Állami Birtok vette át, amely lakásokat, raktárakat és istállókat létesített belőlük.

Az 1970 és 72 közötti években a létesítményeket a pozsonyi Omnia cég 1972 és 76 között pedig a Pozsonyi Dunamenti Gépművek használta. Ez alatt az idő alatt az épületek jelentősen megrongálódtak, de 1976-ban átvette őket az érsekújvári Elektrosvit üzem, és a 07-es üzemegységét hozta itt létre. Az üzem az épületegyüttest felújította, és a község polgárainak egy része munkát talál itt. Várkony ugyan nem nagy község, de történetével és gondozott emlékműveivel rászolgál minden turista látogató figyelmére.