Felsővámos község Szlovákiában, a Nagyszombati kerület Dunaszerdahelyi járásában található.

A falu neve már 1268-ban felbukkan Wamus néven. A későbbi évtizedek, évszázadok során számos alakváltozatban élt tovább: Wamosfalwként, Wykyrth, sine Wamusfalw, Vámosfalu, majd Horné Myto néven jegyezték fel. Eredeti Vámosfalu nevét 1899-ben Felsővámosra változtatták, mert a régi Magyarországon több hasonló nevű település volt, ezért kapta a megkülönböztető Felső Vámos nevet. A település a középkorban vámszedőhely volt, ezért a falu neve az egykori vámhelyre utal, amely az erre haladó hajdani Vásárúton feküdt.

1683-ban a török rajtaütött a településen, kirabolta, felégette és 104 helyi lakost, akik nem tudtak időben elmenekülni fogságba hurcolt. Hasonlóan sok más Csallóközi faluhoz, Pálffyék lettek a falu birtokosai - Pozsony megye örökös elöljárói, amelybe FelsőVámos is beletartozott. Történelmi hatásukat máig tükrözi Felsővámos címere. Nyilvánvaló, hogy alapja a Pálffy család címere. A 19. század elején nyitották meg a Felsővámosi általános iskolát. 1810-ig a gyerekek a szomszédos Vásárútra jártak iskolába. Jelenleg a községben óvoda működik.1960-ban a szomszédos Vásárút községgel egyesítették Trhové Mýto (Vásárvámos) néven, 1990 óta újra külön községek. Híresek voltak állatvásárai.

Két folyó ölelésében, a termékeny csallóközi sziget szívében fekszik Felsővámos, vagy ahogy a helyiek nevezik, Vámosfalu. A pici falucska – talán a forgalmas utaktól távol eső helyzetének köszönhetően – mindmáig képes volt megőrizni a a régi idők vidéki nyugalmát.

Elhelyezkedése nagyon különleges: a víz közelsége ellenére a falu ármentes területen fekszik, ám a Tőkési-ág és a Kis-Duna-ág ártere csodálatosan dús növényzettel keretezi a falut.Északról Pozsonyeperjes, északkeletről Tallós, keletről és délről Vásárút, nyugatról Csallóközkürt községekkel határos.

A község címere: a zöld címeren három dombból egy kerék emelkedik ki, melyből egy dús agancsú szarvas ugrik ki; az egész képet két babérág határolja.